Itt maradt velem
Fülemben cseng ezerszer,
hangjának dallama,
S csak dúdolgatom,
Mint egy régi slágert
Egyedül magamnak.
Itt maradt a gondolata,
A kimondott bűvös szó,
Felváltva fodrozódik,
Gyötrelmet ,s kínt ad,
mégis jó, balzsamozó.
Itt maradt az asztalon,
A pukkanó gyöngyökkel telt,
Karcsú üveg pohár,
Arany nedű, méltatlanul,
Lefolyóban csordogál.
Félig égett viaszgyertya,
Magányos az asztalon,
Nem kacsint ránk pirulva,
Ha kibomlik a selyemöv,
S köntös hull a padlóra.
Vallomások s csókok özöne,
Az ölelés sodró ereje,
Mind, mind itt van, érzékeimben,
Szerelmed az éterben is elér,
A gyönyör tisztítótűzében ég.
|